A kosárlabda őse már ezer éve is népszerű játék volt Közép-Amerikában. Azóta rengeteget változott ez a sport, de a lényeg ugyanaz: egy gömb alakú golyót kell beledobni egy gyűrűbe.
Annak idején a Yucatán félszigeten élő tolték indiánok nehéz gumigolyóval játszottak és a mai palánknak nevezett tárgy akkor egy súlyos kőgyűrű volt, amit hét méter magasra helyeztek. Az igazság az, hogy nem volt könnyű beletalálni a gyűrűbe, így a játék az első
"kosárig", első találatig ment, de így is gyakran előfordult, hogy órákig eltartott egy-egy mérkőzés.
Az indiánok nagyon komolyan vették ezt a sportot. Úgy gondolták, hogy a játékkal az isteneknek tisztelegnek, így, ha valaki rosszul játszik, súlyos bűnt követ el, ezért halállal kell fizetnie. Később enyhültek a szabályok. Elmaradt az áldozatbemutatás, de egy furcsa szabály évszázadokig fennmaradt. A győztes dobást elérő játékos igényt tarthatott a nézők ruháira, ékszereire.
Az egykori krónikás epésen jegyzi meg, hogy a győztes dobás után a nézők pillanatok alatt eltűntek és bezárkóztak házaikba.
Mivel több elmélet is fenn maradt a kosárlabda kialakulásával kapcsolatban ezért sokan úgy gondolják, hogy ez a játék mégsem tekinthető a kosárlabda ősének és ők James tanár urat tartják a játék atyjának.
Annak idején a Yucatán félszigeten élő tolték indiánok nehéz gumigolyóval játszottak és a mai palánknak nevezett tárgy akkor egy súlyos kőgyűrű volt, amit hét méter magasra helyeztek. Az igazság az, hogy nem volt könnyű beletalálni a gyűrűbe, így a játék az első
"kosárig", első találatig ment, de így is gyakran előfordult, hogy órákig eltartott egy-egy mérkőzés.Az indiánok nagyon komolyan vették ezt a sportot. Úgy gondolták, hogy a játékkal az isteneknek tisztelegnek, így, ha valaki rosszul játszik, súlyos bűnt követ el, ezért halállal kell fizetnie. Később enyhültek a szabályok. Elmaradt az áldozatbemutatás, de egy furcsa szabály évszázadokig fennmaradt. A győztes dobást elérő játékos igényt tarthatott a nézők ruháira, ékszereire.
Az egykori krónikás epésen jegyzi meg, hogy a győztes dobás után a nézők pillanatok alatt eltűntek és bezárkóztak házaikba.
Mivel több elmélet is fenn maradt a kosárlabda kialakulásával kapcsolatban ezért sokan úgy gondolják, hogy ez a játék mégsem tekinthető a kosárlabda ősének és ők James tanár urat tartják a játék atyjának.
James Naismith a kanadai YMCA iskolában volt testnevelő tanár - Young Men's Christian Association (Fiatalok Keresztény Egyesülése) - és itt találta ki a sport alapjait. Ez az úriember ugyanis 1891-ben a massachusettsi Springfieldben gyümölcsöskosarat erősített az iskola falára és tanítvány
ait arra biztatta, hogy ebbe próbálják beledobni a labdát. A gyerekek, akik a téli hónapokban nagyon unalmasnak tartották az állandó tornagyakorlatokat egy új játék után vágyakoztak, amely legalább annyira érdekes, mint a foci. Ezért nagy izgalommal fogadták Naismith tanár úr ötletét és hamar megszerették a játékot. A kosárlabda elnevezés onnan származik, hogy a tanár úr gyűrű gyanánt két dobozt rendelt az iskolának, de a dobozok helyett sárgabarack kosarak érkeztek.
Volt azonban, aki nem annyira örült az új játéknak és ő nem volt más mint az iskolaszolga, neki ugyanis minden "kosár" után a létrán felmászva kellett lehoznia a labdát. (Más leírások alapján a szolga a mérkőzésen egész végig a létra tetején ült és úgy várta, mikor áll meg a labda a kosárban.) Biztosan ő találta ki, hogy ki kellene vágni a kosár fenekét. Mekkora találmány és minő igazságtalanság, hogy az iskolaszolga neve feledésbe merült... (bizony a zsenik néha kipottyannak a történelem alul kivágott kosarából)
Az első bemutató mérkőzést 1891. december 21-én játszották le. Azóta sok dolog változott. Eltűnt a nehéz kőgyűrű, a nehéz gumilabda. Minden eszköz könnyebbé vált. A játék sem vérre megy és nem is az első kosárig, hanem a 4x10 perc, vagy 4x12 perc (az NBA-ben) játékidő végére minél többször kell beletalálni a gyűrűbe.
ait arra biztatta, hogy ebbe próbálják beledobni a labdát. A gyerekek, akik a téli hónapokban nagyon unalmasnak tartották az állandó tornagyakorlatokat egy új játék után vágyakoztak, amely legalább annyira érdekes, mint a foci. Ezért nagy izgalommal fogadták Naismith tanár úr ötletét és hamar megszerették a játékot. A kosárlabda elnevezés onnan származik, hogy a tanár úr gyűrű gyanánt két dobozt rendelt az iskolának, de a dobozok helyett sárgabarack kosarak érkeztek.Volt azonban, aki nem annyira örült az új játéknak és ő nem volt más mint az iskolaszolga, neki ugyanis minden "kosár" után a létrán felmászva kellett lehoznia a labdát. (Más leírások alapján a szolga a mérkőzésen egész végig a létra tetején ült és úgy várta, mikor áll meg a labda a kosárban.) Biztosan ő találta ki, hogy ki kellene vágni a kosár fenekét. Mekkora találmány és minő igazságtalanság, hogy az iskolaszolga neve feledésbe merült... (bizony a zsenik néha kipottyannak a történelem alul kivágott kosarából)
Az első bemutató mérkőzést 1891. december 21-én játszották le. Azóta sok dolog változott. Eltűnt a nehéz kőgyűrű, a nehéz gumilabda. Minden eszköz könnyebbé vált. A játék sem vérre megy és nem is az első kosárig, hanem a 4x10 perc, vagy 4x12 perc (az NBA-ben) játékidő végére minél többször kell beletalálni a gyűrűbe.
Ha igazak a legendák, akkor a gyűrű magassága azért éppen 3,05m mert az iskolán az erkély éppen ilyen magasságban volt, ahová felszerelték a gyűrűt a játékhoz. Az erkélyen álló, és ellenfélnek szurkoló nézők, azonban volt, hogy lábbal elrúgták a gyűrűbe tartó labdát, ezért került kialakításra a palánk, hogy a nézők ne férjenek hozzá a labdához.
A játékot már nem az istenek vigyázzák, hanem két, vagy három bíró, akik sípolnak és eszeveszettül mutogatnak különböző dolgokat, amit a legkisebb kosarasok is hamar megértenek.
A szabályok 4 évenként változnak, de a lényeget játék közben könnyen el lehet sajátítani. Ez a játékot több millió gyerek gyakorolja naponta szerte a világon. A fiúk után a lányok, az egyetemisták után a fiatalabbak is kedvet kaptak a játékhoz. Gomba módra szaporodtak a csapatok. A vetélkedés vágya létrehozta a különböző bajnokságokat. A nemeket és a korcsoportokat szétválasztották, és nemzetközileg egységes szabályokkal tették versenyzésre alkalmassá a kosárlabdát.
A játék hamarosan az egész világon elterjedt. Egymás után alakultak a nemzeti szövetségek, rendszeressé váltak az olimpiai, kontinens- és világversenyek.
A korai időkben is voltak sztárok, jó példa erre a 195,5 cm-es magasságával akkoriban óriásnak számító Joe Lapchick. Volt olyan nap, hogy négy meccset játszott, négy különböző ligában, s így akár egy nap alatt is megkereshette évi bérleti díját. Ha valakit részletesebben érdekel az Ő története, angol nyelven elérhető.
Az 1936-os berlini olimpiára négy világrész 22 csapata nevezett. Magyarország kezdettől fogva a sportág élvonalában szerepelt, mind a férfi-, mind a női versenyeken.
Napjainkban majdnem minden iskolában van kosárcsapat és sokszor a lányok és a fiúk is kedvelik ezt a sportot. Szerencsére a játszótereken is egyre több palánkot látni és a foci helyett is egyre gyakrabbak a kosárlabda közvetítések. Néhány éve az magyar kosárlabdázók közül Dávid Kornél nevét említik a legtöbbet, hiszen neki sikerült elérnie azt, hogy az NBA-ben játszhat, a Chicago Bulls csapatában, többek között Michael Jordan csapattársaként.
A női vonalon Iványi Dalma, a Pécs kiválósága is kipróbálhatta magát a tengerentúlon a WNBA-ben.
A játékot már nem az istenek vigyázzák, hanem két, vagy három bíró, akik sípolnak és eszeveszettül mutogatnak különböző dolgokat, amit a legkisebb kosarasok is hamar megértenek.
A szabályok 4 évenként változnak, de a lényeget játék közben könnyen el lehet sajátítani. Ez a játékot több millió gyerek gyakorolja naponta szerte a világon. A fiúk után a lányok, az egyetemisták után a fiatalabbak is kedvet kaptak a játékhoz. Gomba módra szaporodtak a csapatok. A vetélkedés vágya létrehozta a különböző bajnokságokat. A nemeket és a korcsoportokat szétválasztották, és nemzetközileg egységes szabályokkal tették versenyzésre alkalmassá a kosárlabdát.
A játék hamarosan az egész világon elterjedt. Egymás után alakultak a nemzeti szövetségek, rendszeressé váltak az olimpiai, kontinens- és világversenyek.
A korai időkben is voltak sztárok, jó példa erre a 195,5 cm-es magasságával akkoriban óriásnak számító Joe Lapchick. Volt olyan nap, hogy négy meccset játszott, négy különböző ligában, s így akár egy nap alatt is megkereshette évi bérleti díját. Ha valakit részletesebben érdekel az Ő története, angol nyelven elérhető.
Az 1936-os berlini olimpiára négy világrész 22 csapata nevezett. Magyarország kezdettől fogva a sportág élvonalában szerepelt, mind a férfi-, mind a női versenyeken.
Napjainkban majdnem minden iskolában van kosárcsapat és sokszor a lányok és a fiúk is kedvelik ezt a sportot. Szerencsére a játszótereken is egyre több palánkot látni és a foci helyett is egyre gyakrabbak a kosárlabda közvetítések. Néhány éve az magyar kosárlabdázók közül Dávid Kornél nevét említik a legtöbbet, hiszen neki sikerült elérnie azt, hogy az NBA-ben játszhat, a Chicago Bulls csapatában, többek között Michael Jordan csapattársaként.
A női vonalon Iványi Dalma, a Pécs kiválósága is kipróbálhatta magát a tengerentúlon a WNBA-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése